Július 1.
Egy hónap. Pont egy hónapja ilyenkor már a reptéren voltunk. Fogalmunk se volt, hogy mi vár ránk, csak azt tudtunk, hogy minden meg fog változni körülöttünk. Az emberek, az épületek, az ízek, az illatok teljesen másak. Alkalmazkodóképességből ötöst adok magunknak :D Megszoktuk, hogy mindenki üvöltve beszél (már mi is üvöltözünk), hogy semmiben nincs rendszer, másodszor is otthonosítottunk egy új helyet, és mindeközben dolgozunk ezerrel. (Hű ez még rímelt is :P). A lányok azt mondják, hogy nekik nem tűnt egy hónapnak és gyorsan eltelt. Én viszont pont ellenkezőleg érzem, olyan, mintha már fél éve itt lennénk. De lehet csak azért, mert én legtöbbször egyedül vagyok. Amikor ők dolgoznak, én nem, és meló alatt is csak a vendégekkel váltok egy-két szót, vagy a másik bárossal, de az mégsem ugyanaz, mintha valakit ismersz régóta és magyarul beszélgettek. Azt hiszem elég hamar belejöttünk a melóba, szóval most már rutinszerű az egész. Csak ezt a bolond menedzsert nem fogjuk megszokni soha.
Ma volt a 3. day offom a 4-ből, ezt már hál’istennek nem aludtam végig. Délben átmentünk Moraitikába netezni Lillával, meg Dórival. Dóri hazajött előbb, mi meg ketten még nézelődtünk, vásárolgattunk, ettünk egy gyrost, aztán lementünk a strandra. Olyan jó volt, mert ott homokos a part és vannak ilyen mindenféle vízi baromságok (jetski, ejtőernyős stb.) Még mindig nem gyógyultam meg teljesen, úgyhogy mire hazafelé jöttünk, addigra annyira fájt már a fejem, azt hittem szétdurran. Dóri mondta, hogy neki van gyulladáscsökkentője, de megnéztem a betegtájékoztatóját és nem lettem benne biztos, hogy nekem ezt kellene beszednem. Találtam egy db cataflamot a táskámban, azt vettem be és most már sokkal jobban vagyok. Előbb kellett volna. Na megyek vacsizni. Mindjárt 22.00 J
Július 2.
Ma volt az utolsó offom a 4-ből. Tegnap este elmentünk bulizni, szóval ma csak pihiztem meg strandoltam. Este megint a Golden Beachben voltunk a csajokkal, ennyit már régen röhögtem. Tök idióták voltunk :D
Július 5.
Újra dolgozom szóval nem nagyon van időm írni, de megpróbálom összeírni mi történt az elmúlt pár napban.
Jött két román diák még dolgozni, egy lány a bárba és egy fiú az étterembe. Elég furák, nem valami barátságosak. Úgy kellett őket letámadni, mert be se mutatkoztak. A fiú ráadásul alig beszél angolul, így még nehezebb vele kommunikálni. Azt mondták, hogy nekik nem tetszik ez a szálloda és a meló is sz@r, és nem fogják kibírni ezt a 3 hónapot. Hát nem tudom honnan jöttek ezek, de úgy látszik eddig ki volt nyalva a hátsó fertályuk. Edinával tanítgattuk a lányt, de olyan kis törékeny, fele annyi jeget tud levinni a beach bárba, mint én, pedig aztán én sem vagyok egy díjbirkózó. Tegnap este annyian voltak a Roof Gardenben, hogy hárman csináltuk a koktélokat, Michalis, Edina meg én, a lányt (amúgy Diana a neve) meg felküldték a Main Barból, hogy szedje a poharakat. Látszott, hogy elege van az egészből, meg a lába is fájt szegénynek. Nem tudom mi lesz velük.
Tegnap egyébként megint itt volt a big-big boss, aki az interjút is csinálta velünk Pesten. Elmondta, hogy a szálloda értékelése romlott az elmúlt egy hónapban, aztán az újaknak tartott egy tréninget. Nem tudom a görög dolgozókkal beszélt-e, mert ők azok, akik nem csinálják azóta se, amit múltkor kért. De hát mi itt csak magyar senkik vagyunk, hiába van igazunk.
Van egy harmadik féle beosztásom, reggel 9-től 14-ig és este fél 9-től éjfélig. Ilyenkor délelőtt az étteremben segítek. Még csak egyszer volt ilyen, de már megfigyeltem énis, amit a többiek is mondanak, hogy a görög pincérek azt várják, hogy a tanulók megcsinálnak mindent, ők meg csak parancsolgatnak. Persze, ha valami nem stimmel, mi vagyunk a hibásak. Elképesztő.
Big-big boss lejött délután a Beach Barba is, épp a snackiket pakoltam. Megdícsért, meg közölte, hogy egyek többet, mert el fog fújni a szél. Oké.
Megkaptuk az első fizunkat, Mr. Beanhez kellett menni érte. Csekken kaptuk, én 404,59 eurót. Klaunak kellett kicsit akadékoskodni, mert az elvett 3 szabadnapjából kettőt nem fizettek ki neki. Azt mondta a csávó, hogy majd a júliushoz hozzáveszik. Úgy legyen. Nem hiszem amúgy, hogy most be fogom váltani, mert amit elhoztam 400 eurót, abból is megvan még 325. Többet költöttem, mint 75 euró, csak a jattból visszajött egy csomó. Meg nem is nagyon kell költeni semmire igazából, mindent kapunk (vagy lopunk :P), meg ahhoz, hogy költhessünk, buszra kell szállni, ahhoz meg több idő kell, ergo szabadnap.
Július 9.
Végre eljutottam megint netkávézóba, itt vagyunk Dórival Moraitikán. Tegnap Lillával voltam Issoson, álomszép hely, majd nézzétek facebookon a képeket.
Jah, közben az is kiderült, hogy a románok nem nagyon szeretnek dolgozni, Princess eléggé felidegesített minket Edinával egyik nap. Egész este csak nyomkodta a telefonját, a barátjával sms-ezett, aki valószínűleg szakított vele, mert a csaj egyfolytában bőgött, meg hogy neki nagyon fáj a lába. Először sajnáltam, de amikor éjfél előtt 10 perccel nekiállt vigyorogni, hogy mindjárt mehet haza, akkor rájöttem, hogy csaj sajnáltatja magát. Edinával vittük le a kaját, meg a csetrest a konyhára (ami egyébként az ő dolga lett volna, mert mi az emeleti bárban voltunk), kisasszony besasszézott előttünk a liftbe és felhúzott a hatodikra. Mi meg várhattunk tovább. Pontban éjfélkor lelépett, mi meg még háromnegyed 1-kor is ott voltunk, mert befejeztük amit neki kellett volna. Szerencséje, hogy Jánisz jó fej volt vele, de ez nem lesz mindig így. Utána kiderült, hogy mire felért semmi baja nem volt, hajnalig röhögcsélt a többi románnal. No comment...
Na most csak ennyit írok, legyetek jók! :)
Puszi mindenkinek! J
Lehet, hogy a román kiscsajtól kellene példát vennetek? Mennyivel könnyebb az élete... :)
VálaszTörlés