Pillanatok kicsiny világomból

"Pörgés"
Forró augusztusi délelőtt, beach bar. A pult mögött Nikos és én. A hátunk mögött dübörögnek a hangfalak: "Áj vant júúú, in máj bedrúm", előttünk kígyózik a sor, szomjas vendégek tömkelege várja a hűsítőket. Együtt dolgozunk, egymás mozdulatait befejezve. A sokadik frappé készül, ő habosítja a kávét, én teszem a jeget, töltöm a vizet. "Thank you. Next please." Nincs megállás. Kóla, víz, csokifagyi, gyerünk tovább. Egyszer csak vége van a sornak. Ebédidő. Megint eltelt 3 óra, mindjárt vége a délelőttös műszakomnak...

"Pokol"
Megint fejfájással ébredtem, de nincs időm ezzel foglalkozni, mert nagyon sokan vannak a beachen. A kaja is folyamatosan fogy, már ötödszörre megyek fel a konyhára utántöltésért. Forróság van, a folyik rólam a víz, levegő után kapkodok. Hatodszorra jégért megyek, érzem hogy a gyomrom sincs rendben. Leérek, törlöm az asztalokat. Szünetet kell tartsak, nem bírom. A wc felé veszem az irányt. Újból találkozok a reggelimmel...

"Szabadság"
Júliusi éjszaka, muszáj kiengednünk a gőzt. Irány bulizni. A bulihely messze van, stoppolunk. A bárosok épp mennek haza. Robogóval. Jánisz mögé ülünk fel, ketten, Ágival. Indulás. Gáz tövig, hajunk lobog, könnyünk folyik a széltől. Visítunk, bele az éjszakába. Érzem, ez egy jó este lesz...

"Újratervezés"
Augusztus eleje. Újabb borzalmas nap, rossz hírekkel. Holnap újra költöznünk kell, egy borzalmas szobába. Fél egy elmúlt, hullafáradtan esek bele az ágyba. Ébresztőt állítok a telefonomon. A sírás kerülget, legszívesebben hazafelé csomagolnék inkább. Sms-t kapok. "Ne add fel soha, elég erős vagy..." Igaza van, meg tudom csinálni. Soha nem gondoltam volna, hogy tőle kapok ennyi erőt a folytatáshoz. Az öcsikémtől...

"Meghatottság"
Augusztus 20, délután 5 óra körül. Az apartmanban a bőröndök szana-széjjel, előttem a három hónapja nem látott szüleim. Anyu és Apu a nekem szánt születésnapi ajándékkal állnak a kezükben. Énekelnek: "Ez a nap más, mint a többi, Te is jól tudod..." Nem tudják befejezni. Sírnak mind a ketten...