3 héttel ezelőtt ilyenkor Marathias homokos strandján feküdtünk, üdítővel (... :D) a kezünkben. Rajtunk kívül nem volt senki más, csak néhány kései turista. A nap kellemesen sütött ránk, még utoljára magunkba szívtunk egy kis D vitamint. Számoltuk vissza az órákat, perceket...
Most itthon ülök, pulcsiban, vastagzokniban, lóg az eső lába és nagyon nincs kedvem kimenni. Túl vagyok egy szakmai nyelvvizsgán, így állhatok neki a szakdolgozatomnak és a többiek is hasonló cipőben járnak.
Valahogy mégis úgy érzem, hogy egy részem ott maradt Korfun. Még mindig görög zenék mennek a fejemben. Csináltam itthon is frappét, de nem volt az igazi. Ha most kívánhatnék egyet, visszamennék egy hónapot az időben...
Nincs mit tenni, az idő halad. Elfelejtettük a metaxás üveget a nap alá tenni. :(
Nem maradt más, csak az emlékek (Urszi után szabadon: "Már amire emlékszünk ugye" :D).
Így én is befejezem ezt a blogot. Remélem kicsit ti is el tudátok képzelni ezt a nyarat. Bár ezt inkább átélni kell. Örülök, hogy mi megtettük. :)
Jászász! Filakia! :)
Most itthon ülök, pulcsiban, vastagzokniban, lóg az eső lába és nagyon nincs kedvem kimenni. Túl vagyok egy szakmai nyelvvizsgán, így állhatok neki a szakdolgozatomnak és a többiek is hasonló cipőben járnak.
Nincs mit tenni, az idő halad. Elfelejtettük a metaxás üveget a nap alá tenni. :(
Nem maradt más, csak az emlékek (Urszi után szabadon: "Már amire emlékszünk ugye" :D).
Így én is befejezem ezt a blogot. Remélem kicsit ti is el tudátok képzelni ezt a nyarat. Bár ezt inkább átélni kell. Örülök, hogy mi megtettük. :)
Jászász! Filakia! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése