Jászász emberek!
Úgy érzem, kezdenek összefolyni a napok, de a fontos vagy érdekes dolgokat megpróbálom leírni.
Képzeljétek csináltam végre koktélokat. Amalia egyedül hagyott a Beach Barban, mert elment ebédelni (fél 4-kor), úgyhogy addig én szolgáltam ki mindenkit.
Még csak alig több mint egy hete vagyunk itt, de már egész sok mindent tudunk görögül. Írok nektek egy kis szótárt, ha jöttök, kéretik megtanulni! J Kikérdezem! :P
Jászász/ Jászu = köszönés, mindig lehet használni, napszaktól függetlenül
Káliméra = Jó reggelt! (délig mondják)
Káliszpéra = Jó estét! (6 után mondják)
Káliniktá = Jó éjszakát!
Elá = tessék
Dáxi = rendben, oké
Párákáló = kérem
Efárisztó = köszönöm
Kálá? = Minden rendben?
Ne = igen
Ohi = nem
Káli orexi = jó étvágyat
Na így most kb. ennyi jut eszembe. Vicces, hogy a görögök sokszor elfelejtik, hogy nem beszéljük a nyelvüket és úgy akarnak megkérni valamire. Ilyenkor nézek, mint borjú az új kapura, míg nem leesik nekik és megismétlik angolul. Néhányan amúgy olyan kiejtéssel beszélnek, hogy ha megszakadok sem értem elsőre. Legtöbben nagyívben letojják a nyelvtani szabályokat és csak a szavakat pakolják egymás után. A leggyakrabban használt igék a „put” és a „take”, pedig legtöbbször marhára nem illenek oda.
A nevemet mindenki másképp mondja, ilyen változatok vannak, hogy Ágnesz, Ányesz, de Amalia például úgy hív, hogy Ágníí. Nekem még egész jó, mert Orsit mindenki Urszulázza, amit ki nem állhat szegény J
Ma (június 9.) Klaunak szabadnapja van, úgyhogy délelőtt bementem vele Korfura. A buszra úgy préselődtünk fel, annyian voltak rajta. Kb. fél órás buszozás után értünk be a központba. Szerintem már mondanom se kell, úgyis tudjátok, Korfun is a káosz uralkodik. Rengeteg kipakolós árus a járdák mentén, koldusok és észrevehetően vannak olyanok, akik a turisták figyelmetlenségét kihasználva próbálnak némi pénzhez jutni. A kreszt valószínűleg nem ismerik, mert össze-vissza közlekedik mindenki, úgyhogy sokszor életveszélyben éreztem magam. Szűk utcák mindenütt, vigyázni kellett, hogy ne tévedjünk el. Kiültünk egy kávézó teraszára és megbeszéltük, hogy ezek nem csinálnak semmit. Mármint dolgozni, biztos nem dolgoznak, mert az összes kávézó tele volt, alig találtunk helyet. És nem a turisták voltak sokan. A buszpályaudvarra visszafelé, bementünk egy pékségbe, vettünk kenyeret meg ilyen fánkféleséget. A buszpályaudvar a hajóállomáshoz közel van, úgyhogy amíg nem indult a busz néztük a hatalmas tengerjáró hajókat, kompokat.
Délután újra meló. Sok vendég már kérdezte, hogy én mindenhol ott vagyok-e. Végülis igen J délután isznak valamit a strandon, ott vagyok, este elmennek vacsizni, akkor én az étteremben szedem a tányérokat, aztán átmennek a bárba lefekvésig ücsörögni, koktélozni, ahol szintén én rohangálok körülöttük tálcával. Ilyenkor már nagyokat mosolyognak. Ráadásul ma még a buszon is vendégekkel utaztunk. Ilyen ez a popszakma J
Elég vegyes a vendégsereg összetétele, mármint ami a nemzetiségüket illeti. Sokan vannak angolok, de egyre több konkurens érkezik Oroszországból, Franciaországból és natürlich Németországból is. Az angolokat azért szeretem, mert könnyű megérteni mit akarnak (nem zavar be semmilyen akcentus). Bár volt egy-két tizenéves khm – nem írok csúnyát – leányzó, akik minden délután fél liter ketchupot szétkentek a Beach Bar teraszán. Gondolom sejtitek, hogy mekkora örömmel takarítottam fel utánuk, csupa szép gondolatokkal a fejemben.
Az oroszokról meg a németekről, nincsen semmi új tapasztalatom. Ugyanolyanok, mint akiket otthon (Siófokon, meg a Kúriában) is kiszolgáltam, nem kell utánuk sokat takarítani és jó sok vodkát meg sört isznak.
A franciák meg meg nem mukkannának véletlenül sem más nyelven, pedig biztos, hogy beszélnek angolul. Inkább elmondja tízszer, vagy elmutogatja, csak ne kelljen angolul megszólalni. Pedig egyikünk sem fog miattuk franciául megtanulni :P
Ma (június 11.) nem mentem le délelőtt a strandra, mert mostam meg pakolásztam inkább egy kicsit. Fejfájással keltem, úgyhogy jobb is, hogy nem süttettem szét a fejem. A bokám még mindig be van dagadva, tettem rá borogatást egy darab szúnyoghálóval J
Tényleg, azt még nem is írtam, hogy Ágiék, amikor bent voltak múltkor Korfun, vettek ilyen ágy felé lógatható szúnyoghálót, szétvágták és kavicsokat kötöztek az aljára és feltették függönyként. Most már nem jönnek be a bogarak. Ja és csudaszép pink színe van. Meg hoztak be jó nagy pálmaágakat, plusz csináltunk egy tálat kavicsokból meg virágokból. Tiszta hawaii feeling van J
Megpróbálok minél előbb nethez jutni, de most kevés időm van, mert 9 napot dolgozom egymás után szabadnap nélkül. Elég fárasztó, mert már sokan vannak és minden este kétfelé kell szakadnom, hogy a Main Bar és az első emeleten lévő bár se ússzon el. Az elsőn van egy animátor színpad, ahol minden este valamilyen műsor van (lehet már írtam). Így minden estém abból áll, hogy fel-le rohangálok a 3 emelet között (az alagsorban van a konyha, onnan a kaját kell a kocsin felvinni – mert a Main Barban is van kaja, milyen jó, nem?) Mindent gyorsan kell csinálni, különben egy idő után elárasztja a bárt a csetres. Nem mellesleg figyelnem kell a rohangáló kisgyerekekre, a táncoló ittas népségre és a hadonászó nénikékre. Utóbbinak egyik este alászaladtam, mikor már nagyjából tele volt a tálcám, a nénike úgy gondolta, hogy mondandóját egy nagy karlendítéssel nyomatékosítja – ami természetesen a tálcám felé irányult. Sikeresen beborítottam a poharakat a beszélgetők közé, kb. 3 fordulással tudtam az üvegszilánkokat összesöpörni. Sűrű elnézések és vigyorgások közepette próbáltam menteni a menthetőt, de legszívesebben a fennmaradt poharakat is a nyakába borítottam volna.
Most nézzétek el nekem, hogy csak ennyit írok, majd ha lesz szabim (17-én és 18-án), megpróbálok átmenni Moraitikára, netkávézóba, mert többször nem szeretnék ezért a vacak netért 5 eurót fizetni.
Hiányoztok! L
Puszi mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése