Káli orexi!

Ha olvastátok az előző bejegyzésemet, akkor tudjátok, hogy most miről fogok írni. Igen-igen, arról, hogy mi kerül itt az asztalunkra. Tudom, hogy sokan aggódtok, hogy a nem létező súlyfeleslegemet is elhagyom, ezért leírom, hogy lássátok, nincs ok az aggodalomra.

Azt már írtam, hogy első nap a menedzserünk elmondta, hogy naponta háromszor kapunk a szállodában enni, reggeli 10-kor, ebéd 14.30-kor, vacsora 22.00-kor. Ebből egyedül a vacsora érkezik pontosan. (This is the „Greek-System” :P)

Reggeli Nekem:
Mivel én délelőtt nem dolgozom, nem szoktam bemenni reggelizni, mert senkinek nem akarok az útjában lenni, és amúgy sem tudom előre, hogy mikor szedik le pontosan a svédasztalt. Általában 10 körül kelek, teát szoktam főzni, vajas piritóst eszek valamilyen gyümölccsel (almával és/vagy naranccsal). Ebből egyedül a vaj, amire pénzt adtunk ki, a többit a szállodából szoktuk elhozni, a citromot a teába meg a kertünkből szedjük.
Ezzel el is vagyok egy-két órát, amíg újra éhes nem leszek.

Reggeli a többieknek:
A szállodában a svédasztalon maradt kaják közül válogathatnak. Van mindenféle péksüti, gyümölcsök, joghurtok.

Reggeli után le szoktam menni a partra, ahonnan legkésőbb 2-kor feljövök, attól függ, mennyire vagyok éhes. Ilyenkor mindig eszek valamit, vagy az előző napi elhozott maradékból, vagy valami kekszfélét, csak hogy kibírjam ebédig.

Ebéd Nekem:

Az elvileg 14.30-kor kezdődő ebéd általában 14.59-kor érkezik meg a közös helyiségbe. A probléma csak ott van, hogy én 15.00-kor kezdek a Beach Barban. Úgyhogy általában le szoktam menni szólni, hogy bocsi, de megint nem tudtam enni, aztán visszamegyek és gyorsan belapátolok valamit. Az a maréknyi csapat, aki olvassa a blogomat, biztosan tisztában van vele, hogy nem tudok gyorsan enni, szóval ilyenkor nem eszem nagyon tele magam.

Általában van valamilyen husi (grillezett, vagy pörköltszerű), hal, húsgombócok, köretnek sültkrumpli, zöldbab, bébirépa ilyesmi. Saláta nagyon ritkán van, amit hiányolni is szoktunk. A görög saláta itt úgy néz ki, hogy ujjnyi vastag karikákra felvágott uborkákat összekevernek elnegyedelt paradicsomokkal, amit 6 köbcentis fetasajttal bolondítanak meg. Ipari méretek, nem sz*roznak. Nem panaszkodom, azért elég széles szokott lenni a választék.

Ebéd a többieknek:

A menü ugyanaz, mint nekem, a különbség csak annyi, hogy van idejük szépen nyugodtan megebédelni, esetleg repetázni stb.

Vacsora nekem:

Hasonló a választék, mint ebédre, de itt általában szokott lenni desszert is. Rengeteg féle süteményük van, a bárban mindig szokott lenni ilyen kakaós kalácsszerű, meg mézes sütemények. Ezek közül egyik sem olyan nagy szám, nem tudom, mit szeretnek annyira rajtuk. A kalácsfélék nekem nagyon szárazak, a mézes sütik meg elég tömények. Amit viszont nagyon szeretek, azok a tortáik. Piskóta van az aljukon, a töltelék meg valamilyen könnyű krém, de nem olyan, mint ami az otthoni tortákon van. Nyami.

Este, amikor feljövök a Main Barba, akkor szokták felvágni a gyümölcsöt a koktélokhoz. Ezekből mindig jut nekem is, múltkor pl. majdnem egy egész sárgadinnyét megettem. Mostanság nincs időm tízkor vacsorázni, mert olyankor vannak a legtöbben a bárban, hanem előbb eszek, olyan 8 körül (Jobb is, mert a 15 órai ebéd után általában ilyenkor már kopog a szemem.) Ilyenkor be kell mennem a konyhára és kérni valamit, mert minden kint van az étteremben. Múltkor a séf rám nézett, aztán kiment, visszajött egy telerakott tányérral és közölte, hogy ezt mind meg kell ennem. (Megkérdezte, hogy nem vagyok-e anorexiás, majd mondta, hogy ez nem játék, mert le fog esni a vércukorszintem és mehetek a kórházba. Köszi, tisztában vagyok vele. Senki nem bírja itt feldolgozni, hogy egyszerűen nem jön rám semmi, hiába eszek.) Többféle kaját is tett a tányérra, volt rajta hal, rakott tészta, tésztasaláta, grillezett csirke, rizs. Tortát is kaptam, rájött mi kell nekem. Megettem mindent, aztán futottam tovább a bárban.

Vacsora a többieknek:

A közös helyiségbe behozott kaját 10 órakor szépen nyugodtan elfogyasztják, közben sztorizgatnak, hogy mi történt aznap, nagyokat nevetnek. (Igen, ebből is kimaradok.)

Éjfél felé hazaérek, ilyenkor már megint éhes vagyok, úgyhogy ha a csajok hoztak nekem maradékot (múltkor a hideg sültkrumpli is jól esett), azt meg szoktam enni, vagy valami nasit, aztán bedőlök az ágyba.

Szóval nem kell aggódnotok, eszek, amikor csak tudok, az más kérdés, hogy a lefutott kilométerekkel valószínűleg elszáll az egész…